Skip to content
Lyric
Dive
Public playlists
My playlists
Search
Sign in
POCSOLYA
kristoaf
Popularity · Low
+
🇭🇺 Hungarian · Original
0
0
YouTube
Searching YouTube...
Lyrics
Original
Translation
Bilingual
színtiszta élmények
meg koszos dallamok
belőle még, kérlek
engem megölne már az unalom
de túl sok zaj van
könnyen elbújok
ennyi rosszat sosem akartam
még én magamnak
csonka radír
unott arcok
üres papír
satírozom
a kukába hajítom
mind elmulasztom
elvileg így jobb
az emberért
a szenvedély
annyira hajtja
terített asztalon
magam majd megvigasztalom
most rövidre zárom a túlgondolást
legyen így most az egyszer
úgy vállalnám inkább a károsodást
eskü nem lesz belőle rendszer
most golyóstollam
megy magától
arany köntös
sanszos vágyak
beengedem
vagy eltaszítom
mert a történet végén
úgy elmesélném
hogy nem lehettem én tökéletes
mert hazakísérnek
a fekete színek
és beleborulok a kisszoba árnyékába
színtiszta élmények
meg koszos dallamok
belőle még, kérlek
engem megölne már az unalom
de túl sok zaj van
könnyen elbújok
ennyi rosszat sosem akartam
még én magamnak
és forgok az ágyban
úgy emészt a bánat
és én futok utána
eh, hagyom, hogy felemésszen
ja, megyek a temetésre
belógatom a lábam
egy pocsolyába
büszkén mosolygok
hogy nem kell tétovázzak
nem kellenek ide mesék
ezek már saját módszerek
kimozog alólam a talaj
megmondanám, ha lenne esély
nem kell asszisztálni
ha nem tudsz ebből
profitálni, tudod
bennem nem tudsz navigálni
ez nem hobbi, bármi
ez több, mint a jelen
én szimultán három időben vagyok idegen
de hogy lehetne ezt túlélni épp ésszel
mert nem levegőzök
nem érdeklődök
kiszellőztetem majd a gondokat talán holnaptól
de nem lehet, hiszen
a jövő majd sérti a múltat
de ha jelen vagyok mindig a múlt kopog
a jövőbe nézek
nem érdemlem meg a pillanatot
mint egy kísértet
három időben jelen
mindet megszegem
szertehajlok az idő felszakít
színtiszta élmények
meg koszos dallamok
belőle még, kérlek
engem megölne már az unalom
de túl sok zaj van
könnyen elbújok
ennyi rosszat sosem akartam
még én magamnak
és forgok az ágyban
úgy emészt a bánat
és én futok utána
eh, hagyom, hogy felemésszen
ja, megyek a temetésre
belógatom a lábam
egy pocsolyába
büszkén mosolygok
hogy nem kell tétovázzak