Sorsjegy

Popularity · Low

YouTube

Searching YouTube...

Lyrics

Tibbah: Rosszul alszom, nem álmodok régóta, Melós vagyok, nem jogász, vagy pilóta, Perc, óra, nap, hét, már nem is számolom, Egy hónap, egy év, nem akadok el a számokon, Kínpad és színpad, ez elég kettős élet, Munkás vagyok,de néha királyként élek, A melóban tipornak, a porondon szeretnek, Tibornak hívnak, kit a remény mellé temetnek, Sajnálom az időt, mi nem megy öröm számba, Az életem a dalaimban, kiterítve plánba, Ki taposom az utamat, nem a másét járom, Teszek a célért, és nem a sorstól várom, A löttyedt test alatt vasból van az akarat, Naponta döntöm le a körém húzott falakat, Oroszlán vagyok egy augusztusi csávó, én Harcban maradok, míg nem földel el egy ásó Diggieman: Csak kaparom a sorsjegyem, és bízom a vakszerencsében, Van ki a zenét látja csak az egyetlen, örök szerelmének, Mindenki titokban vágyik rá: bárcsak engem is szeretnének, S akit földbe tapostak tegnap, holnap az égig emelnének, Day: Az ember változik, az én sorsom marad, Mikor zenélek érzem igazán hogy a szívem szabad, Lekötnek a láncok, a főnökök, mindent a cégért, Egy napot cserélnék hogy mások az életemet éljék, Nem bírnák kettő percig, de nekem fekszik, Az igazi férfit nem a kondi, hanem az élet edzi, Mindig előre menni, a meló már rutinból megy, A pénz sosem elég, a kukában landol az újabb sorsjegy, A színpadon fellélegzem, érezd a kettősséget, A család a szemem előtt bírnom kell a felelősséget, A napok ettől szépek mindig a maxot adom, A flow mindig atom ne hidd hogy majd egyszer abbahagyom, Este még MC ma meg már húzom az igát, Tegnap sztár voltam,az ölembe hullott a világ, Ma már más vagyok az emberek sokszor csak lenéznek, De ne a munkámat ítéld meg bazdmeg hanem a zenémet! Diggieman: Csak kaparom a sorsjegyem, és bízom a vakszerencsében, Van ki a zenét látja csak az egyetlen, örök szerelmének, Mindenki titokban vágyik rá: bárcsak engem is szeretnének, S akit földbe tapostak tegnap, holnap az égig emelnének, Antal: Harmatos reggel, gőzölgő kávé Beosztott percek, nincs semmi ami ráér A képem, mint egy kiült bárszék A lelkem falhoz csapott tányér Az élet tesztel, legtöbbször átmegyek Nem adja már fel, hogy én dolgozzak más helyett Jönnek szebb napok, fújnak még más szelek Hiszek a sorsban, hiszem, hogy egyszer rám nevet Nem vagyok már gyerek, a nevem fiatal Egy köz foglalkoztatott vagyok, aki kiakadt Csak a torz tükörképed Aki mikor feladod, akkor is ütőképes Nem hiszek benne, hogy a múltat el kell temetni Ahogy abban se, hogy ez van, ezt kell szeretni Erősen Bak vagyok, egy januári forma Aki tudja mi a dolga, és hajt míg meg nem oldja Diggieman: Csak kaparom a sorsjegyem, és bízom a vakszerencsében, Van ki a zenét látja csak az egyetlen, örök szerelmének, Mindenki titokban vágyik rá: bárcsak engem is szeretnének, S akit földbe tapostak tegnap, holnap az égig emelnének.