Skip to content
Lyric
Dive
Public playlists
My playlists
Search
Sign in
Emlékezz Rám
Children Of Distance, Kriszta & Petrix
Popularity · Low
+
🇭🇺 Hungarian · Original
0
0
YouTube
Searching YouTube...
Lyrics
Original
Translation
Bilingual
Hazudnék, ha mondanám, hogy nem tör rám a gondolat
Hogy lesz, amikor már csak úgy hallhatod majd a hangomat
Ha felteszed a lemezem, hogy szóljon a rímek hegye
De ha hívni próbálnál, túl késő, nem lesz, aki felvegye
Így egy kicsit megkésve, itt hagyom most emlékbe
Mindazt, ami ennek kapcsán szivárgott az elmémbe
Elvégre már olyan régen belopták a fülembe
Hogy gondosan pakolgassam a szavakat az ütemre
Létezésem értéke és elmúlásom rémképe
Beolvadt a zenémbe (de lehet, hogy nem kéne)
Mert miért ne? Kit érdekel, minek mi a mértéke?
Úgy is por és hamu lesz mindegyikünk a végére
Ha szerencsém van, esetleg még azt a kort is megérem
Hogy földi létem tágabb összefüggéseit megértsem
És ezt soha nem kérem, de mindig reméltem
Hogy tovább él az emlékem a barátaim lelkében
Emlékezz rám, mikor fúj a szél
Emlékezz, mikor minden véget ér
Nézz rám, fogd meg a kezem
Szorítsd meg bátran, míg lehunyom szemem
Emlékezz, mennyire szerettél
Mennyire fájt, mikor elmentél
Nézz rám, fogd meg a kezem
Szorítsd meg bátran, míg lehunyom szemem
Emlékem majd így hagy nyomot, ha véget ér az életem
De pont azért, hogy te is érts, az én emlékem éltetem
Bár bánatomban egyedül sokszor eltöprengtem rajta
De tükörben az életem, vagy most a látszat eltakarja?
Vajon számít-e rám valaki, vajon lesz akinek hiányzok?
Vajon szeretnek majd akkor is, ha néha én is hibázok?
Az idő távlatából, majd egyszer jussak azért eszedbe
Remélem, hogy te is örülsz, az emlékemen merengve
Nevemre már nem emlékszel, egy ismeretlen folt csupán
Csak elmosolyodsz rajta, hogy én néztem rád oly bután
Lehet, hogy nem szerettél, de bár én lennék az egyetlen
Kinek emléke megmarad, hiszen ezért mindent megtettem
Most kettesben, csak én meg te: a zenész és a hallgató
Ez érted szól, hisz emlékünk most így dalban hallható
Én szeretettel adom ezt, remélem, érzed azt, hogy neked szól
Hozzád, és ezt ezért írtam, majd veled lesz, ha elalszol
Emlékezz rám, mikor fúj a szél
Emlékezz, mikor minden véget ér
Nézz rám, fogd meg a kezem
Szorítsd meg bátran, míg lehunyom szemem
Emlékezz, mennyire szerettél
Mennyire fájt, mikor elmentél
Nézz rám, fogd meg a kezem
Szorítsd meg bátran, míg lehunyom szemem
Erdő mélyén dús fa lombját fújja még a szél
Egyedül csak én nem értem, miről, mit beszél
Bánatomban forgolódom, görnyedek a földre
Egyszer megígértem, szeretni foglak téged mindörökre
De elhagytál, nincs tovább, vége minden szépnek
Nem maradt már semmi, csak egy ének fel az égnek
Még mindig hiányzol, minden nap gondolok rád
Minden percben fognám kezedet, csókolnám a szád
Megtanultam szeretni, és te segítettél ebben
Még mindig szeretlek, nem tudom kifejezni szebben
Már csak ennyire vagyok képes, már csak ennyi telik tőlem
Dallamok mögé rejtőzöm, mert mind idáig féltem
Talán utoljára mondom el, mit érzek, de ez így marad
A hős szerelmes távozik, most véget ér a színdarab
Szívem mélyén magam mögött hagynám ezt a világot
Csak annyit kérek, emlékezz rám, és ne kérdezd meg, ki bántott
Emlékezz rám, mikor fúj a szél
Emlékezz, mikor minden véget ér
Nézz rám, fogd meg a kezem
Szorítsd meg bátran, míg lehunyom szemem
Emlékezz, mennyire szerettél
Mennyire fájt, mikor elmentél
Nézz rám, fogd meg a kezem
Szorítsd meg bátran, míg lehunyom szemem
Szavam szívekbe fúródó, tollból indítható rakéta
Így nyomot hagy az éterben, megérzi a planéta
De ki a hallgatásom nem érti, az a beszédemet sem
Aki nem lát a sorok mögé, hogy is várhatnám, hogy megértsen
Ez az életem emléke, emlékeztet elméket
Hogy már nem vagyok itt, de néha mégis fellépek
Csak játszottam és kacagva ástam a síromat
Most meg a sírköves a sírkőre valami szívhez szólót írogat
Bocsánat, ha most könnyes szemmel szemléled ezt
Így az idő távlatából már minden másképp fest
Egyszerű ember voltam, egyszerű szavakkal
Tele félelemmel, jah, hatalmas falakkal
Köszönöm, hogy szerettél, köszönöm, hogy élhettem
Nevem alá pedig ezt a pár kósza sort vésettem
Születtem '80, éltem halálomig
De végig ember voltam, aki mindig csak álmodik
Emlékezz rám, mikor fúj a szél
Emlékezz, mikor minden véget ér
Nézz rám, fogd meg a kezem
Szorítsd meg bátran, míg lehunyom szemem
Emlékezz, mennyire szerettél
Mennyire fájt, mikor elmentél
Nézz rám, fogd meg a kezem
Szorítsd meg bátran, míg lehunyom szemem
Emlékezz rám, mikor fúj a szél
Emlékezz, mikor minden véget ér
Nézz rám, fogd meg a kezem
Szorítsd meg bátran, míg lehunyom szemem
Emlékezz, mennyire szerettél
Mennyire fájt, mikor elmentél
Nézz rám, fogd meg a kezem
Szorítsd meg bátran, míg lehunyom szemem